Érintőkártya lett a contactless magyar megfelelője és érintésnek hívjuk a fizetést

2015.01.07. 08:00 | Hírek

A Magyar Bankszövetség pályázatot írt ki a contactless bankkártyák és a contactless fizetés magyar nevének meghatározására. Az érintőkártya és az érintés kifejezés győzött, ezentúl így használjuk a kifejezést mi is, de megmutatjuk a legérdekesebb pályázatokat is.

Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója a sajtótájékoztatón elmondta, hogy eddig hivatalosan érintésmentesnek hívták a contactless kártyákat Magyarországon. Sok minden történt 1-2 évben a bankkártya üzletágban, nagyon sok speciális szabályozás született, melynek hatását az MNB nyomon követi. A bankkártyás vásárlások nem kezdtek el csökkenni a szabályozás ellenére, hanem továbbra is dinamikusan nőnek évi kétszámjegyű százalékkal, a készpénzfelvételek száma pedig csökken.

A vásárlások növekvő száma 2007-ben volt egyenlő a készpénzfelvételek számával, azóta elhagyta. Egy kártyával ma átlagosan évi 30 vásárlási tranzakció történik, ez egy skandináv mintának a nyolcada-tizede, itt is van tehát még hová fejlődni.

Hazánkban ma 90 ezer POS terminál található 70 ezer elfogadóhelyen. Mivel Magyarországon 200-220 ezer kereskedő van, így minden harmadiknál lehet készpénz nélkül fizetni, van tehát még tartalék.

A készpénzfelvételek értéke viszont változatlanul magas, a kártyás vásárlások értéke felett van.

Az érintőkártyák 2012-től mérhetők, a teljes 9 millió bankkártyából 2,7 milliót tesznek ki, tehát nagyjából 30 százalék már az érintőkártyák aránya és ezt nagyjából 2 év alatt értük el.

Az elfogadóhelyek tekintetében 2012-től van egy érezhető fejlődés, 91 ezerből 38 ezer terminál fogad el érintőkártyákat, ez a teljes állomány mintegy 40 százaléka. Ha így halad tovább az átállás, akkor 3 év múlva már a hagyományos kártya a ritka.

Az elfogadásban azonban még nem látszik az érintőkártyák nagy száma, ami természetes jelenség, hiszen először az infrastruktúra épül, és csak utána indul meg az érintőkártyák használata. 2014 első félévében 130 millió hagyományos és 17 millió érintéses fizetési tranzakció történt.

Bartha Lajos elmondta azt is, hogy Magyarországon alacsony a magyar visszaélések aránya, mely az új technológiákhoz kötődik (EMV chip) és a visszaélések struktúrája is változott: az ellopott, elvesztett, hamisított kártyákat ma már az internetes vásárlások során használják fel.

Sütő Ágnes, a Magyar Bankszövetség kommunikációs vezetője elmondta, hogy a pályázat során kiemelt szempont volt, hogy a contactless magyar neve név egyértelműen azonosítsa a fizetőeszközt, szakmailag megalapozott legyen, emellett közérthető, könnyen megjegyezhető és még rövid is.

A zsűriben a szakmát a Magyar Nemzeti Bank, a MasterCard és a Visa képviselte a Magyar Bankszövetség mellett, nyelvészeti sajátosságok, szabályok figyelembe vételét a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti szakértője biztosította, a köznyelv és a szakmai használat összekötését pedig gazdasági szakújságíró garantálta.

Dr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára, egyben a zsűri elnöke adta át a díjakat mindkét kategóriában (az egyik kategória a fizetőeszköz neve, a másik pedig a fizetési metódus neve volt). 1270 pályázó összesen kb. 3 ezer nevet küldött be az egy hónapos pályázati idő alatt, holott a bankszövetségnél nem számítottak többre, mint néhány tucatra.

A pályázat értékelése során a "tacsikártya" volt a kedvenc kifejezés, de ennek a nyelvészek állták az útját, így tovább kellett menni. Az értékelés során azt vizsgálták, hogy az érintés szóval kapcsolatos legyen annak ellenére, hogy korábban az érintésmentes kifejezést használták. Pedig a kártyákat valójában oda kell vinni, meg kell érinteni velük a terminált, ezért került fókuszba az érintés szó. 20-30 pályázó volt, aki ilyen szóval játszott és a verseny szabályai szerint az kapta meg a díjat, aki időben legelőször áll elő a megnevezéssel. Az eszköz a kártya és ebből a győztes szó az "érintőkártya" lett, a fizetési metódus neve pedig az "érintés". Bár azt gondolhatnánk, hogy aki az érintőkártyát írja, az beírja az érintés szót is, nem így történt, így két külön személy győzött a pályázaton.

100 ezer forintra töltött bankkártyát nyert az érintőkártya kifejezésért Rozsnyai Sándor, az érintés kifejezésért pedig Horváth Edina. A Visa egy különdíjat is felajánlott, melyet az "érintőke" kifejezéssel Zahoránszky Dávid nyert meg.

Dr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára átadja a fődíjat az érintőkártya kifejezésért Rozsnyai SándornakDr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára átadja a fődíjat az érintőkártya kifejezésért Rozsnyai Sándornak

Dr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára átadja a fődíjat az érintés kifejezésért Horváth Edinának Dr. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára átadja a fődíjat az érintés kifejezésért Horváth Edinának

 

A cikk a hirdetés alatt folytatódik. Kérjük, tekintse meg partnerünk ajánlatát!

 

 

Heltainé Nagy Erzsébet az MTA Nyelvtudományi Intézet főmunkatársa elmondta, hogy míg a 80-as években 100-150 pályázat érkezett egy-egy szópályázatra, addig ez a pályázat nagy sikernek számít a maga 3000 pályázatával. A főmunkatárs elemezte a pályázat legérdekesebb szavait. Elmondta, hogy a győztesnek magyar kifejezésnek kellett lennie legyen és fontos volt, hogy a szakmából induljon ki, tehát szakszerű is legyen. Végül az érintés szónál maradtak. Fontos szempont volt, hogy a leírása se okozzon problémát, könnyen legyen ragozható, motivált legyen, és képileg is idézze fel a fizetőeszközt.

Az MTA főmunkatársa a pályázat közben a fizetőhelyeken érdeklődött arról, hogyan nevezik az eladók az érintőkártyás fizetést, mire "tapizós", "pittyentős", "pötyögtetős kártya" válaszok érkeztek.

A pályázatban aztán a pályázók leginkább a gyors mozgást helyezték előtérbe a megfelelő igékkel, illetve hangutánzó szavakkal, mint az "odatart", "érint", "sutyint", "elhúz", "tapogat", "letapogat". Ezekből a fizetőeszköz neve lett az "odatartó" kártya, a "röppentő", "tapogató", "libbentő", "pittyentő", "csippantó", "surrantó", "tapintó", "elhúzó", "csúsztató" kártya. Közülük Heltainé Nagy Erzsébetnek a "csippantó" kártya tetszett, mert bizalmas, szlenges, azonban kevésbé tűnt közhasználatúnak.

A fizetési metódus gyorsaságával kapcsolatos pályázatok voltak a "gyorskártya", "villámkártya", "röpkártya", "passzkártya", "pillekártya", "szellőkártya", "tüsténtkártya", "közelkártya".

A bizalmas, tréfás nevek a "tapi", "muti", "perka", "tapinkártya", "teszveszkártya", "csúszkakártya", "villantskártya" lettek.

Gyors mozgású állatokkal kapcsolatos pályázatok is érkeztek, így az "egér", "tapsi", "pillangó" kifejezések, a fizetés pedig a "röptetés", "fürge", "vizslat", "kincsem", és a kincsemhez kapcsolódik nemzeti sajátosságként a "rubik" pályázat is.

Az infokommunikációs közegből a "felhő", "okoskártya" kifejezésekkel kapcsolatos szavak jöttek, de jöttek olyan mozaikszavak is, mint a "HUss" (ebből a HU nagybetűkkel), az "ÉNkártya", vagy a "noékártya", utóbbit a pályázó azzal indokolta, hogy a bankkártya a túléléshez fontos.

A "contactless" szóból ide tartozik a "cocakártya", de hasonlóak voltak a "pin-e", "fizpassz", "tapassz", "átpasszo", "áttapintó", "tapogató" kártya kifejezések, vagy a "pittypeták" és a "tapiperka", mely már inkább pénzt jelent.

Az érintőt jó megnevezésnek tartotta az MTA főmunkatársa a hétköznapi használatra. Noha az érintő a zenében a húros hangszereknél és a matematikában is jelentéssel bír, de ez nem baj, mert ez más szavakra is igaz. Az -ó, -ő képzős szavak igen gyakoriak a magyar nyelvben, pl. a libegő is egy szópályázat eredményeképpen lett a közlekedő eszköz tulajdonneve. Nagyné Heltai Erzsébet azt is kiemelte, hogy a kifejezés meghonosodásáról a magyar nyelvhasználók fognak dönteni, nem a nyelvészek, hiszen  például a hot-dog sosem lett "burka", noha a nyelvészek így szerették volna hívni a megjelenésekor (benne van a kifliburok, ami körülveszi és a hurka szó is rokona a virslinek). Az MTA főmunkatársa ezért befejezésül sok sikert kívánt a győztes "érintőkártya" kifejezésnek.

Vissza a cikkekhez

Keresés

Bank szerinti cikk szűrés

Bankkártya klub

 Email:
 Jelszó:
Elfelejtett jelszó