Nyaralásból rémálom

Évente több ezer ember megy külföldre nyaralni, kikapcsolódni és közülük egyre többen választják a fizetés módjául a bankkártyát. Persze vannak olyanok is, akik ragaszkodnak a jól bevált készpénzes fizetéshez, nem bízva a bankkártyában. A miskolci Zs. I. utólag inkább az aggodalmaskodóknak ad igazat, ugyanis bankja jóvoltából megtapasztalhatta, milyen érzés egy fillér nélkül lenni külföldön, kifizetetlen szállodacechhel a kezében. A fiatalember menyasszonyával az Egyesült Államokba indult nyaralni. Leendő sógoráéknál tettek látogatást, így nem kellett a szállásért fizetniük, sőt még egy autót is kaptak kölcsön az utazgatáshoz. A keleti partot járták végig és a rokoni segítségnek köszönhetően a készpénzük majdnem kitartott, csupán az utolsó három napban fogytak ki belőle, ekkor szerette volna Zs. I. a bankkártyáját használni. Ám csak szerette volna. – A Budapest Banknál van számlám – meséli a történet a fiatalember. – Még jóval az indulás előtt bementem megérdeklődni, hogy alkalmas-e a kártyám az USA-ban való fizetésre, nem kell-e devizaszámlát nyitnom vagy ilyesmi. Megnyugtattak, hogy az a Eurocard-Mastercard kártya, ami nekem van, kitűnően alkalmas a világ bármelyik pontján való fizetésre vagy készpénzfelvételre. Itt el kell mondanom, hogy a bank egyáltalán semmilyen felvilágosítást nem adott a külföldi utazás előtt. Nem magyaráznak el maguktól semmit, nincs ilyen esetre prospektusuk, mindent magamnak kellett megkérdeznem. Nekem jutott eszembe, hogy megemeltessem a napi limitet, vagyis a számláról egy nap felhasználható összeget százezerről háromszázezerre, és nekem ugrott be az utolsó pillanatban, hagy kérjek egy olyan telefonszámot, amin éjjel-nappal lehet segítséget, információt kérni. Ezt a számot egyébként úgy írta rá a hölgy, az egyik papírra, ugyanis sehol nincs feltüntetve. Egy hónapot voltunk kint, közben végigjártuk a keleti partot. Az utolsó állomás a legdélibb pont, Key West volt. Itt szerettünk volna még három napot maradni, ezért ki akartam fizetni ezt a szállodában. Mivel a készpénzünk elfogyott, így a bankkártyával akartam fizetni, ám közölték velem, hogy nem jó, valami gond van vele. Először arra gondoltam, hogy talán csak fizetésre nem jó, ezért megpróbáltam az egyik bankban pénzt felvenni vele, de ott ugyanolyan elutasító választ kaptam. Nem volt mit tennem; hazatelefonáltam a Budapest Bankba, hogy nézzék meg, mi a gond, hiszen a számlámon van elég pénz. Áldottam magam, amiért eszembe jutott kérni ezt a nonstop számot, mert ha nem lett volna, akkor várnom kellett volna hat órát, mire itthon reggel nyolckor nyitott volna a bank. A hölgy a vonal túlsó végén közölte velem, hogy nem tudja, mi a baj, hívjam vissza később, addig utánanéz. Az újabb hívásnál még mindig nem tudták, hogy mi a gond, nekem viszont eszembe jutott, hogy talán a kérésem ellenére nem emelték meg a napi limitemet. A hölgy közölte, utánanéz, így következett a harmadik hívás. Ekkor derült ki, hogy valóban az történt, amire gondoltam. A kérelmemet a limitemelésre még május harmadikán adtam be és ezen a napon, amikor a gond volt, vagyis augusztus harmincadikán a kérelem még mindig a miskolci ügyintéző hölgy fiókjában lapult. Ekkor azonban közölték velem, hogy semmi gond nincsen, mindent rendeztek, máris vehetek fel pénzt. Ez azonban még ezek után sem ment gond nélkül, ugyanis a bankokban továbbra sem sikerült pénzt felvenni. Jártam végig a pénzintézeteket és közben folyamatosan csökkentettem az összeget. Végül a First Union Bankban sikerült háromszáz dollárt felvennem, ami még százezer forint sincs, nemhogy háromszáz. Sőt, még ezt az összeget is úgy adták ki, hogy a csekkre rá kellett nyomni az ujjlenyomatomat. Mit mondjak, senkinek nem kívánom azt a pár órát, amíg ott álltunk pénz nélkül, már majd agyvérzést kaptam az idegességtől. Amikor hazajöttünk, bementem a bankba és panaszlevelet írtam, amiben kértem, hogy legalább a három tízdolláros telefonkártyámat térítsék meg, amivel hazatelefonáltam.  Azóta is tart a huzavona közöttünk, mert nem ismerik el a felelősségüket. Azt tudom javasolni mindenkinek, aki külföldre utazik, hogy nagyon alaposan érdeklődjön meg mindent a bankjánál, ha nem akar olyan helyzetbe kerülni, mint mi. A papírok szerint a Budapest Bank azért nem érzi felelősnek magát, mert szerintük a fiatalember a próbálkozásoknál túllépte a limithatárt, ami ATM-es pénzfelvételnél kétszázezer forint, vásárlásnál pedig háromszázezer. Szerettük volna megtudni az álláspontjukat, ám a miskolci fiókban dolgozók nem tudtak a dologról, állították, ha panaszt kapnak és az jogos, akkor természetesen megteszik a szükséges lépéseket. A kirendeltségvezetőt, Török Lászlót lapzártánkig nem értük utol.

Kategóriák