A szeretet és a nyereség karácsonya

Aki nem nyerte meg (nem nyelte le) a karácsonyiajándék-vásárlókat, az elvesztette az évet, mondják az áruhitelezési piacról a pénzintézeteknél. A karácsony előtti hónap az áruhitelek nagy időszaka, az egy évben nyújtott hitelek akár 30-40 százalékát is ilyenkor helyezik ki. A legtöbb akciós terméket ilyenkor kínálják a pénzintézetek, ekkor indítják a legnagyobb reklámkampányokat is. A hirdetések a havi fix törlesztőrészletre összpontosítanak, mert – tartják a bankok – így adhatók el a legdrágábbnak számító áruhitelek. A hitelezők számára ez az időszak a forgalom és a nyereség meghatározója: boldogok lehetnek, hogy a karácsony nem a szeretet, hanem a vásárlás, a nyakló – az erőn felüli – nélküli fogyasztás ünnepe lett. Az áruvásárlási kölcsönök ugyanis a legdrágábbak. Lényegesen többe kerülnek, mint például a folyószámlákhoz kötött, vagy akár a személyi kölcsönök. Ma is vannak olyan áruvásárlási hitelek, amelyeknek teljes hiteldíj-mutatója eléri a 38-40 százalékot. Paradox helyzet. Áruvásárlási hitelt leginkább azok (a magánszemélyek) vesznek föl, csak azok számára jöhet szóba, akiknek rendszeres jövedelmük alapján a bankok nem nyújtják a szokásos hiteleiket, vagy már kimerítették a számukra biztosított hitelkereteket. Tehát akiknek túlságosan kevés a pénzük, vagy már amúgy is eladósodottak, azok veszik föl a legdrágább kölcsönöket.A családi kassza megnövelése.Kivételt azok jelentenek, akik maguk is (kis)vállalkozók vagy azok alkalmazottai, és a tényleges jövedelmüknél jóval kisebb – gyakorta minimálbéren – vannak bejelentve. Így lehetnek ugyan megbízható adósok, de a bankok szabta feltételeknek mégsem felelnek meg. Az áruvásárlási hiteleknek szokásszerűen az 50-500ezer forint közé eső, általában egy-másfél éves futamidejű fogyasztási hiteleket nevezzük. Elvileg ide tartoznak az autóvásárlási hitelek is, de nem csupán az a különbség, hogy ezek nagyobb értékűek. Érdemes emlékeztetnünk néhány sajátosságukra. Az autóshitelek viszonylag olcsók, mert nagyobb összegekről van szó, maga a gépkocsi a hitel egyik fedezete, az egyéb kockázatokat jól kialakított egyéb technikákkal (biztosítás) is csökkentik. Jellegzetes eltérés az áruhitelekhez és néhány banki termékhez, például egyes kártyakonstrukciókhoz képest, hogy itt a vállalkozások lényegében azonos helyzetben vannak a magánszemélyekkel. Nevezzék bár másképpen is, a magánszemélyeknek nyújtott hitelekhez képest a vállalkozásoknak adott kölcsönöket, pénzügyi lízingnek, tartós bérletnek, a kondíciók lényegében ugyanolyanok. Az áruvásárlási hiteleket döntően magánszemélyek számára nyújtják. Ennek magyarázata az a már említett tény, hogy a szokásos banki hitelek olcsóbbak, elfogadhatóan működő vállalkozások ezekhez hozzájuthatnak, még akkor is, ha a banki kínálat még elég szegényes. A probléma leginkább azoknál a kisvállalkozásoknál, jellegzetesen betéti társaságoknál jelentkezik, amelyek kényszervállalkozások. Az elszámolási, adómegkerülési okokból adócsalásra kényszerített bt-k tízezrei részben éppen annak a révén tudnak adót megtakarítani, ha a háztartási kiadásaikat vállalkozási kiadásként tudják föltüntetni. De a magánszemélyektől általában lényegesen könnyebben behajtható a hátralék, mint a kisvállalkozásokon, így utóbbiak sokszor nehezen jutnak hitelhez. A hazai pénzintézetek közül a Budapest Bank (BB) az, amelyik leginkább kísérletezik ezen a piacon. Jól példázza ezt a vállalkozóknak árusító Metro áruházakra kialakított konstrukciója, amelyre később visszatérünk. Az a jellegzetesség, hogy az áruhitelek drágák, azok veszik föl, akik a bankok szolgáltatásait valamilyen okból nem tudják igénybe venni, azt is jelenti, hogy banki szolgáltatások nélkül, önállóan is működhet ez az iparág. Az áruhiteleket nyújtók tulajdonképpen hitelkereteket adnak el. Részben ez magyarázza, hogy a piac legnagyobb szereplői BB, Credigen, CC Credit és a Magyar Cetelem közül a három utóbbi olyan, amely nem nyújt hagyományos banki szolgáltatásokat. Ezek az áruvásárlásra szakosodott cégek adják elvileg a legnagyobb egyösszegű áruhiteleket is.Fehér, fekete, barna áruk…A meghitelezett termékeket több csoportra lehet bontani. A fehér áruk például a háztartási gépek, mosógép, hűtő, a fekete áruk a szórakoztatóipari elektronikai cikkek, egy harmadik kör pedig a barkács, illetve az építkezéshez, ház-, lakásfelújításhoz szükséges termékek, és ott vannak a bútorok. A finanszírozók eltérően kezelik az egyes árucsoportokat.A kockázatok szempontjából mindegyikre igaz, hogy a gépkocsihoz képest általában sokkal kisebb értékű fedezetet jelent maga a termék. A használt mosógép vagy tévé értékcsökkenése – a bútorokról nem is beszélve – gyorsabb az autóknál, s adott esetben a behajtás nehézségei sem kisebbek, mint a jóval nagyobb értékű gépkocsik esetében. A piaci verseny erősödésével, a pénzügyi, adósinformációs rendszerek erősödésével mozdultak el a finanszírozók az egyre kisebb önrész elfogadása felé. Persze ez nagyobb kockázatot és drágább hitelt is jelent.A fehér áruknál valamivel kisebb a rizikó: ezeket nagyobb valószínűséggel vásárolják a háztartások tényleges szükségleteinek a kielégítésére, mint a fekete árukat. Utóbbiakat sokkal könnyebben lehet értékesíteni, ha csalárd szándék áll a vásárlás mögött. A hitelkínálatokban ez a különbség több helyütt abban jelenik meg, hogy ugyanolyan kamatkondíciók mellett a fehér áruknál kisebb önrészt is elfogadnak, mint a „feketéknél’. A barkácsáruknál, a felújításhoz szükséges termékeknél eleve az jelentett gondot a finanszírozás szempontjából, hogy a vásárló gyakran viszonylag sok, de egyenként alacsony összértékű terméket akar egyszerre vásárolni, illetve azok egy része eleve nem szolgálhat a hitel fedezeteként. Egy kádat mondjuk, elég macerás lenne visszaszerezni. Magyarországon éppen ezért ennél a termékcsoportnál, a barkácsáruházakban jelent meg az áruhitelek fejlődésének „magasabb foka’. Míg korábban a hiteleket egy-egy cikk vásárlásához nyújtották, itt megjelent a kerethitel, amelyet sok termék együttes (és egy helyütt) történő vásárlásakor lehet fölvenni.Az ügyfelek megkülönböztetése. Szó volt róla, hogy a jogi háttér miatt a hitelezők számára a magánszemélyek finanszírozása kisebb kockázatot jelent (feltéve, ha az adósnak van rendszeres jövedelme), mint a kisvállalkozóké, amelyek jelentős része azonban lényegében a családi kassza „meghosszabbításának’, kibővítésének tekinthető. Vélhetően ez a felismerés is meghúzódik a Budapest Banknak a legnagyobb forgalmú magyarországi áruházláncban, a Metroban való megjelenése mögött. A Metro – amely elvileg nagykereskedő – forgalmának jelentős részét az ilyen „kisvállalkozásoknak’ köszönheti. A BB ezt a kört megbízhatóbbnak tartja más vásárlói körnél. Pontosabban: a piacszerzési stratégia mellett ez lehet az egyik magyarázata, hogy olcsóbban adja itt a hitelét, mint más áruházláncban. A Budapest Bank a Metroban nulla százalékos önrész mellett is ajánl hiteleket, 29,95 százalékos teljes hiteldíjmutató (THM) mellett. A Murányi-üzletekben található tájékoztatói szerint ott csak 20, illetve (fehér áruk esetén) 10 százalékos előleggel ad hitelt, 38,77 – 40,09 százalékos THM mellett. A BB a Metroban lassan, óvatosan lépett előre. Először csak egy-egy termékre, elsősorban számítógépekre nyújtott hitelt, majd a tapasztalatokon fölbátorodva bővítette a kört.  A verseny erősödése várhatóan azt eredményezi, hogy a versenytársak is megpróbálkoznak újabb konstrukciókkal, amelyek már a korábbinál differenciáltabban kezelik az ügyfeleket, a vásárlókat.Ezt elősegíti, hogy a piac elmozdulni látszik attól a vásárlók számára igen kedvezőtlen gyakorlattól, hogy egy-egy üzletláncban, üzletközpontban csak egy finanszírozócég kínálhatta a hiteleit. Jellemző volt a nemzeti összefonódottság, adott nemzetiségű többségi tulajdonban lévő üzletközpont a saját nemzetiségbéli hitelezőt preferálta. Több példa mutat arra, hogy ez az állapot lassan oldódik.Evolúció az áruhitelezésben.Az egy árucikk hitelre történő vásárlása után vezették be a termékcsoport vagy termékcsomagok vásárlásakor igénybe vehető hiteleket. A következő lépés a tényleges áruvásárlásihitel-fölvételt biztosító kártyák megjelenése volt. Ezt a folyamatot jól példázza a Cetelem (Aura hitelkártya) és a Credigen (Bricostore kártya) gyakorlata. A közbeszédben általában hitelkártyáknak nevezik azokat is, amelyek mögött valójában számla- vagy egyéb fedezet áll. A magyarországi bankok által kibocsátott bankkártyák 97-98 százaléka valójában betéti kártya. Ez a kártyatulajdonos* hitelképességének külön vizsgálatát is föltételezi, amelyből viszont az következik, hogy ezeket elsősorban majd a módosabb ügyfeleknek biztosítják a bankok. Az ún. betéti kártyák esetében az ügyfél betétjének a számláján lévő összeg határáig vásárolhat, addig a hitelkártyák ezen túl, a számukra engedélyezett keret mértékéig lehetővé teszik a vásárlást. Gyakorlatilag ez hasonló a rulírozó hitelekhez, amikor a hitelkeretből elköltött összeg adott részét törleszti az adós, s azt később újra felhasználhatja. A bankok ajánlatai elsősorban abban térnek el egymástól, hogy a mindenkori kinnlevőség hány százalékát kell havonta törleszteni.  Tájékoztatás és az információ hiánya. A teljes hiteldíjmutató bevezetése javított a fogyasztók tájékozódási lehetőségén, de sokan nem tartják be a jogszabályokat. A reklámokban már megjelentek a hitelek fölvételét könnyítő, gyorsító adatlapok, mint például a munkáltatói igazolások nyomtatványai. De a hirdetéseken még ma sem tüntetik föl az egyes ajánlatokhoz tartozó THM-eket. Magyarországon nincs olyan pénzintézet, amely teljes körűen betartaná az ezzel kapcsolatos jogszabályokat. Az áruhitelekkel kapcsolatban a BB formálódó gyakorlatát kell megemlíteni, amely reklámjaiban egyre többször föltünteti a THM-et. (A BB-t a Gazdasági Versenyhivatal egyik elmarasztaló határozata is edzette, amelyet egy másik cikkben ismertetünk.) Mások amiatt, hogy nem közlik a THM-eket, arra az önbecsapó, leegyszerűsítő gondolkodási mechanizmusra építenek, amelyek szerint csak a havi törlesztőrészletek alapján döntenek a vásárlók. Az áruvásárlási hiteleknél a Magyar Cetelem (MC) is él ezzel a technikával (egyéb hitelek esetében például a többek által tekintélyesnek és megbízhatónak mondott CIB). A havi törlesztőrészletek föltüntetésével – 3000-10 000 forint – azt hangsúlyozzák, hogy mekkora hitelhez lehet hozzájutni. A futamidőket is szerepeltetik az ilyen típusú reklámokban, de a valós terheket érzékeltető THM-ek föltüntetése nélkül ezek alkalmasak lehetnek a megtévesztésre. A Cetelemnél például 80 692 forint hitelt lehet, elég csak havonta 3000 forinttal törleszteni, de nem árt elfelejteni, hogy ha ezt 48 hónapon át tesszük, akkor 144 ezer forintot fizetünk végül vissza. Mindenkinek, aki áruvásárlási hitelt vesz igénybe, nyomatékosan ajánlható, követelje meg, hogy minden hitelajánlathoz adják meg a teljes hiteldíjmutatót, és annak mértékét a hitelszerződésben is tüntessék föl, hogy az ellenőrizhető, illetve számon kérhető legyen.Megjegyzés:* bankkártya-birtokos

Kategóriák