A magyar virtuális kosár

A világ más részein már népszerű elektronikus kereskedelemmel a magyarok nem túl régen kezdtek megbarátkozni. Pedig elméletileg jó dolog. Nem kell végigjárni a boltokat, az ember leül a számítógép elé, böngészik az interneten, pillanatok alatt egy másik boltba ‘térhet be’, összehasonlíthatja a kínálatot, az árakat. Ám arról, hogy a gyakorlatban hogyan működik nálunk ez a fajta vásárlás, keveset tudunk. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) az idén májustól szeptemberig vizsgálta a hazai elektronikus kereskedelmet, a felmérés eredményeinek összegzése most készült el. Érdekes, tanulságos megállapításokat tettek a vizsgálódó szakemberek – az OFE idén áprilisban alakult infokommunikációs munkacsoportjának tagjai -, s összességében pozitívnak vélték a helyzetet.- Már korábban is vizsgálódtunk a hazai elektronikus kereskedelem állapotáról, de ekkor még főként a kapcsolatfelvétel, a piac megismerése volt a célunk. Májustól, a tényleges felmérés kezdetétől próbavásárlásokkal igyekeztünk meggyőződni a valós helyzetről – mondta lapunknak Fischer Gábor távközlési szakértő, a munkacsoport vezetője. Minden egyes próbavásárlásnál részint szakmai – informatikai -, részint fogyasztóvédelmi szempontok alapján készített kérdőív segítségével vizsgáltuk a kereskedés teljes folyamatát. A ‘szektorsemlegesség’ értelmében több internetes szolgáltatótól és nem csak a Matáv vezetékes hálózatán keresztül kíséreltük meg a vásárlást. – A kábeltévé internetszolgáltatását és a mobilhálózatokat nem volt módunk kipróbálni – hangsúlyozta Fischer Gábor. És hogy mit érdemes nálunk interneten keresztül vásárolni? A szakértő szerint a hagyományos vásárláshoz képest ez a módszer valamelyest drágább, hiszen a vonalhasználat, az internetszolgáltatónak fizetendő díjak mellett a csomagolási és a postaköltséget is a vevőnek kell megfizetnie. Az elektronikus kereskedelem akkor kifizetődő a vevőnek, ha olyan terméket akar beszerezni, amely csak az ország távolabbi vidékein kapható, így legalább az utazás költségeiből megspórolhat valamennyit. A vásárlás során a vevő a képernyőn megnézheti az egyes üzletekben kínált portékákat, egy gombnyomással a virtuális kosárba helyezheti őket, és böngészhet tovább. Barangolás közben folyamatosan ellenőrizheti a fizetendő összeget, s ha soknak találja, ki is vehet a kosárból. Rendeléskor a vevőnek – ha még nem ‘járt’ az adott üzletben, regisztráltatnia kell magát, ez a legtöbb helyen a név, lakcím, telefon- és faxszám rögzítését jelenti, illetve meg kell adnia a szállítási és számlázási információkat. Fizetni többféle módon lehet. Lassú, de biztonságos, ha a vevő az áru átvételekor adja oda az ellenértéket a virtuális ihlet valós megjelenítőjének, a terméket házhoz szállító postásnak vagy futárnak. Nem túl gyors módszer nálunk a banki átutalás sem. A legkényelmesebb – ám néha nem kockázatmentes – a bankkártyával történő fizetés. A megadandó információk: név, cím, kártyaszám illetéktelen kezekbe kerülhetnek, ezen adatok birtokában bárki elektronikus tranzakciót folytathat a valódi kártyatulajdonos* nevében. A vizsgálat szerint a hazai tranzakciók többnyire egyszerűnek mondhatók. Mindössze egy olyan eladót találtak, ahol több lépésben lehetett hozzáférni a keresett termékhez, de itt udvariassággal, többszöri visszajelzéssel, személyes hangvétellel pótolják a technikai hiányosságokat. Jó tapasztalat, hogy minden ‘üzletben’ csak egyszer kell azonosítanunk magunkat, a következő vásárlásnál már elég egy jelszó vagy egy vásárlói kód megadása. Sehol sem kértek a regisztráláshoz túl sok adatot, a próbavásárlások alkalmával az édesanya neve, a vásárló adószáma stb. senkit sem érdekelt. Az áprilisi első vizsgálathoz képest sokkal pontosabbak lettek a szállítások, olykor percre a megadott időben jött az áru.Kevés helyen találtak az OFE munkatársai viszont termékismertetőt. A hang- és képhordozó szállítók közül például egyedül a Zeneház vette magának a fáradságot, hogy megismertesse a vásárlóval a CD tartalmát. Pozitív tapasztalat ugyanakkor, hogy az eladó mindenütt jól azonosítható névvel, címmel, telefonszámmal jelent meg, a tartós fogyasztási cikkekhez mellékeltek garancialevelet, kívánságra az árucikket visszacserélték. Hiányoznak viszont az üzletszabályzatok, a fogyasztók jogainak ismertetése.- Úgy látszik, nálunk még bizalmi elven alapul a kereskedés: bízz bennünk, nem fogunk visszaélni a bizalmaddal! Magyarországon ugyanakkor több minden is hátráltatja az elektronikus kereskedelem felvirágzását. A vizsgálat során a negatív tapasztalatok többnyire az internetkapcsolat minőségéből adódtak. Magyarországon -a nyugati országokhoz képest – nagyon nehezen, drágán és akadozva lehet internetezni. A nap legkülönbözőbb óráiban végeztek a szakemberek próbavásárlásokat, de nappal és éjszaka egyaránt voltak forgalmi, hálózati problémák. A csúcsot május 25-én állították fel: ekkor délelőtt egyetlen vásárláshoz két és fél óra kellett. Volt egy kísérlet hétköznap este hét óra körül, amikor a vásárlás megkezdéséhez negyvennégy perc kellett, igaz, másnap hajnalban hét és fél perc alatt hozzá lehetett férni a kívánt eladóhoz. Általános következtetés: nappal nálunk nem éri meg interneten vásárolni, mert a telefonszámla és a használati díj jelentősen megnöveli a költségeket. Egyelőre sokkal olcsóbb a sarki boltba járni.Megjegyzés:* bankkártyabirtokos

Kategóriák