SIM-kártya vagy bankkártya

Habár nem nevezhető ideálisnak az a mód, ahogyan Magyarországon a kártyabirtokosok a fizetésre alkalmas plasztikjaikat használják, mégis azt mondhatjuk, hogy a bankkártyák széles körben elfogadott, ismert és használt eszközök. A kártyatársaságok által előírt, chipkártyára való áttérési kötelezettség új kihívást jelent az üzletágnak. Az ezzel járó költségek és a technikai kérdések kivárásra ösztönöznek. Mindazonáltal a hazai piacon már feltűnt a chipkártya, mégpedig – a bankkártyák számával vetekedő mennyiségben – a mobiltelefonokban. Vajon elképzelhető-e, hogy a bankkártyák a telefonokban elhelyezett SIM-kártya veszi át? Esetleg a SIM-kártya mellett a plasztikot második kártyaként fogjuk használni? E kérdésekről is szó esett 2000. november 14-én a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Intelligens Kártya Fórum által rendezett összejövetelen.Hornák Zoltán (Budapesti Műszaki Egyetem), Nagy Gergely (Ericsson Magyarország) és Varga István (Magyar Nemzeti Bank) meghívott vendégként ismertették a műszaki feltételeket, az üzleti kérdéseket és a szabályozás helyzetét. A mobiltelefon terjedése előrevetíti annak kulcsfontosságú szerepét az elektronikus szolgáltatások közvetítésében. Természetesen a szolgáltatás igénybevételéhez mindenképpen tisztázni kell az elektronikus iratokkal összefüggő kérdéseket. Az elektronikus iratokra és a digitális aláírásra vonatkozó törvényt várhatóan a jövő évben fogadják el. Ezután megnyílik az út a hagyományos aláírást követelő szolgáltatások tisztán elektronikus útra terelése előtt. Ehhez azonban létre kell jönniük azoknak a közhiteles központoknak, amelyek – a kérelmező személyazonosságinak ellenőrzése után – kibocsátják a digitális aláíráshoz szükséges tanúsítványokat. A központok kiépítésekor előnyben vannak azok a cégek, amelyeknek országos hálózata lehetővé teszi a személyek megbízható azonosítását. Mindazonáltal a fizetés biztosításához változatlanul szükség van a bankkártyás fizetési módokra. Ebben az esetben gondoskodni kell a bankkártya és a telefon „együttműködéséről”. A GSM-szolgáltatók és a pénzintézetek közti kooperáció azonban még csak körvonalazódik. A mobiltelefon-gyártók véleménye megoszlik a tekintetben, hogy a felhasználók vásárolnának-e dual-slotos készülékeket. Ezek a telefonok a SIM-kártyán kívül egy további olvasót is tartalmaznak, oda helyezhető a szabványos méretű chipkártya. A dual-slotos telefonok alternatívájaként kínálkozik a telefonokban elhelyezett és jó autorizációval ellátott SIM-kártyák használata. Ebben az esetben a bankoknak és a kártyatársaságoknak csak az alkalmazásokkal kell foglalkozniuk, a „plasztikot” ráhagyják a mobilszolgáltatókra. A kérdés csupán az, hogy a pénzintézetek és a kártyatársaságok valóban meg akarnak-e szabadulni a műanyag kártya testétől. Az elhangzott vélemények szerint a plasztiklapocska, valamint a rajta elhelyezett kép és cégjelzés az egyik legfontosabb összekötő kapocs a pénzintézet és az ügyfél között. Igaz, hogy a mágnescsíkos technológia chipkártyára cserélése nem kifizetődő a bankok számra, a mobilkészülék-gyártók viszont új piachoz juthatnak a bankkártyás fizetési lehetőségekkel. A mobilok felkészítésével olyan előnyöket kínálhatnak, amelyekkel piacot teremthetnek a legújabb fejlesztésű telefonoknak. A ma elérhető Bluetooth-technológia lehetővé teszi, hogy a telefonkészülék közvetlen kapcsolatot létesítsen egy kereskedői terminállal, és így a vásárló a saját mobilját biztonságos PIN-padként és megjelenítő eszközként használva fizethet. A mobilkészülékek gyártói úgy vélik, hogy ezt a technológiát egy éven belül minden új telefonkészülékbe implementálják. Felmerülhet a kérdés, hogy a nagyobb vagy a kisebb összegű vásárlásokban fogják-e alkalmazni a telefont: ennek megfelelően a SIM-kártyára a mai értelemben vett bankkártya vagy egy elektronikus pénztárca kerülhet. Az utóbbi esetben a mobilszolgáltatók potenciális partnereinek száma tovább nőhet, hiszen az elektronikus pénz alkalmazásával egyidejűleg megjelenő elektronikus pénzintézetek is elvégezhetik a készpénz vagy a számlapénz elektronikus pénzre váltását.Vajon egy széles ügyfélkörrel rendelkező GSM-szolgáltatónak szüksége van-e a banki kapcsolatra? Milyen gondokat okoz a banki szolgáltatások nyújtása? A GSM-szolgáltatók már ma is vezetnek folyószámlát, méghozzá igen sok ügyfélnek. Ez egyelőre csak a szolgáltatás díjának elszámolására szolgál, de – együttműködési megállapodás alapján – elektronikus vagy a valós világban létező szolgáltatások díjtartozásának nyilvántartására is alkalmas. A szolgáltató tehát a hitelkártyák kondícióihoz hasonló termeket kínálhat. Szabályozási kérdés, hogy ez a tevékenység illeszthető-e a szolgaitató feladatai közé. Amennyiben a válasz nemleges lesz, az együttműködés lehetősége akkor is fennáll. Vagyis úgy tűnik, hogy könnyebb egy GSM-szolgáltatónak banki feladatokat vállalnia, mint egy banknak GSM-szolgáltatóvá válnia. Ez hatással lehet az elektronikus fizetési módok piacára.Mint a rendezvény során felmerült kérdésekből és az azokra adott válaszokból kiderül, nincs kialakult álláspont a tekintetben, hogy a bankkártya chipessé válásával egyidejűleg megkezdődik-e annak és a SIM-kártyának az összeolvadása. A mobilgyártók technológiai szempontból egyelőre nyitva hagyják a kérdést, amelynek megválaszolásához ki kell alakítani a megfelelő üzleti modellt.

Kategóriák