Bankkártya
- Homa Péter
- augusztus 28, 2000
- Bankkártya
Többen telefonáltak be szerkesztőségünkbe, hogy kedd délután óta az OTP bankautomatájából nem lehet pénzt felvenni. Az elmúlt két év során intézmények, gyárak sorában tették kötelezővé a dolgozók fizetésének bankkártyán történő elhelyezését. Sajnálatos, hogy ehhez nem társul kellő minőségű és színvonalú banki szolgáltatás. Kevés az automata, magas a kezelési költség, gyakoriak a meghibásodások, sokszor kell sorban állni az automata előtt. Elképzelhető, milyen nehéz helyzetbe kerül az, aki gyorsan hozzá akar jutni bizonyos összeghez, és azt látja, hogy az OTP bankkártya-automata nem működik. Most is ez történt. A kedd délután elromlott automata még szerdán délelőtt is működésképtelen volt. A panaszosok felháborodva mondták, hogy ezek a meghibásodások igen gyakoriak. Érdeklődésemre megtudtam, hogy valami kábelsérülés miatt nem tudnak kapcsolatot teremteni a központtal, ezért nemcsak a központi automata nem működik, de a VDO-gyárnál elhelyezett automata sem. A pénzintézet is bezárt emiatt, mert egyetlen gép sem működőképest. A meghibásodás miatt a közvetlen a pénztárból való kifizetés sem lehetséges. A postán csak az esetben lehet hozzájutni a kártyán lévő pénzhez – magas jutalék fizetése mellett -, ha maga a kártyatulajdonos* jelentkezik, és személyi igazolvánnyal igazolja magát. A másik lehetőség, hogy a Kereskedelmi és Hitelbank automatájából vegyenek fel pénzt. Ennek a kezelési költsége alkalmanként 300 Ft. Ez azért egy kicsit sok annak, akinek az egész havi fizetése alig több 40 ! 000 Ft-nál. Tudomásunk szerint ilyen esetben a megemelt kezelési költséget az OTP-nek át kellene vállalnia az ügyfél helyett. Erre a banknál semmiféle utalást nem tapasztaltam. Sajnálatos, hogy a bankrendszerünk még nem igazán ügyfélbarát. Az ügyfél kiszolgáltatottnak érzi magát. Nem igazán működik a piac, inkább a régi állami bankrendszer jegyei mutatkoznak meg abban például, hogy a központi vízfej elsősorban az ügyfélszolgálatokon, a kiszolgálás minőségén spórolja meg azt a pénzt, amit a központ racionalizálásával és a belső tartalékok feltárásával kellene elérni. Az ügyfél azt érzi, hogy bárhová megy, a bankok ugyanúgy drágák, mint ahogy drága a még mindig Matáv monopóliummal küszködő távközlési piac. A bankoknál elsősorban nem az a fontos, hogy ahol az ügyfél megjelenik, ott működjön abszolút biztonsággal és tökéletesen a rendszer. Magasak a kezelési költségek, miközben egyre csökkennek a betéti kamatok, ehhez képest nem megfelelő mértékben csökkennek a kölcsönök kamatai. A lakossági számlákon lévő pénzek kamatait felzabálják a! számlakezelés és a banki készpénzforgalom költségei. Amikor egy-egy ilyen nagy meghibásodás keletkezik, a sérelmek még inkább előtérbe kerülnek. Sajnálatos, hogy ezekre a panaszokra nem is reagálnak. A bankok nem megfelelő működésének költségeit, veszteségeit végső soron mindig mi, a polgárok fizetjük meg egyenként, mint ügyfelek, vagy együtt, mint állampolgárok, pl. a Postabank esetében. Ha már piacgazdaság van, ebben mikor lesz valóban az?Hargitai Lajos
