Fizető kártya-e a bankkártya Magyarországon?

Több éve érdeklődéssel olvassuk a Magyar Nemzeti Bank félévenként megjelenő statisztikáit a hazai bankkártyapiac változásairól, eredményeiről. Ugyanakkor, összehasonlítva a mindenkori adatokat és tendenciákat a pénzügyileg fejlettebb országok gyakorlatával, rendre olyan következtetésekre juthattunk, amelyek sajnos még mindig egy kezdő piacra jellemzők. A főszereplők feltehetően nem tettek meg mindent a piac méretének, forgalmának növeléséért. Ennek az lehet az oka, hogy egyelőre nem működnek együtt a közös célért. Olyan területen is versenyeznek, ahol összefogva és összehangoltan kellene tevékenykedni. Magyarországon mindig készpénz-orientáltak voltak a polgárok. A készpénz-helyettesítés lassan fejlődött, és például a csekk sem kapott tényleges szerepet, amikorra a bankkártya megjelent. Ennek hozzávetőleg tíz éve.A nemzetközi kártyatársaságok – néhány hazai pénzintézettel együtt – bátran fogtak hozzá a bankkártyák magyarországi bevezetéséhez. Ma már szinte nincs olyan hitelintézet, amelyik ne rendelkezne ezzel a pénzhelyettesítő eszközzel. Több mint négymillió magyar bankkártya van forgalomban, és 2000 első félévében csaknem 50 millió alkalommal használták azokat.Valójában mire jó a bankkártyánk? A hónap elején elmegyünk az első pénzkiadó automatához, és a plasztikkal készpénzben felvesszük szinte a teljes fizetésünket. Ez lenne a készpénzkímélés eszközének fő funkciója? Természetesen nem. Vajon miért tartunk még mindig ott, hogy száz bankkártya-használatból kilencvenszer csak készpénzt veszünk fel a kártya segítségével, és nem vásárlásra, fizetésre használjuk azt? Az MNB-statisztika szerint a készpénzforgalom nem csökkent lényegesen az elmúlt időszakban.Mi a helyzet a nyugati országokban?  Azt hiszem, sokan tudjuk a választ: mindannyian tapasztalhatjuk, hogy szinte bárhol fizethetünk kártyával. Az MNB statisztikája alapján külföldön a magyar turisták ezt is teszik. A nyugatiak – illetve turistaként magunk is – minden száz kártyahasználatból 80-85 alkalommal vásárolnak, és csak 10-15 esetben igényelnek készpénzt az ATM-ből. Az arány tehát éppen fordított! A szóban forgó helyzetről ismerjük a banki szakemberek véleményét, akik a gyakorlatilag évek óta változatlan hazai helyzet okait részletezik. Sok a ‘kényszer-kártyabirtokos’. Ők a hónap elején kiveszik a folyószámlájukra utalt 30-40 ezer forintos fizetésüket, és legfeljebb a közüzemi díjakra valót hagyják a számlán. A másik fontos ok: kevés az olyan kereskedő, akivel szerződést kötne egy bank a kártya elfogadásáról. Az elmúlt években sok visszaélés történt a kereskedelmi elfogadóhelyeken. A csalók többszáz-milliós kárt okoztak a pénzintézeteknek és a kártyabirtokosoknak. Tehát a bizalmatlanság hátráltathatja a bankkártya fizetésre való használatát. Bár a bankok hatékonyabb ellenőrzésének köszönhetően már javult a helyzet, és kisebbek a károk, a megingott bizalom visszaszerzése időbe telik.Indokolják-e ezek a körülmények a még mindig 90 százalékot kitevő készpénzfelvételt? Mindent megtettek-e a kártyapiac szereplői azért, hogy hatékonyan javuljon a készpénzkímélés helyzete a bankkártya segítségével? Érdekeltek-e ebben a folyamatban a hitelintézetek vagy a kereskedők? Ha igen, akkor miért nem változik a helyzet? Több kártyabirtokos szakember véleménye szerint feltételezhető, hogy a hazai piacon nem érdekeltek igazán a bankok a kártyák kereskedelmi használatának növelésében – a tények legalábbis ezt mutatják. Vajon miért érezzük ezt így? A hazai pénzintézetek, amelyek nemzetközi (például Visa, Europay) kártyákat bocsátanak ki és adnak át a kártyabirtokosoknak, tetemes összegeket fizetnek az ezzel kapcsolatos licencekért és szolgáltatásokért a nemzetközi szervezeteknek. Természetesen eltérő díjakat számolnak el a készpénzfelvételért és a kereskedelmi fizetésért. Ezenkívül a kereskedőktől a hazai bankok 2,5-5 százalék jutalékot követelnek a külkereskedelmi árból a kártyaelfogadás jogáért és az elszámolásért, valamint a POS-terminálok üzemeltetéséért. A kereskedőnek az on-line kapcsolatért ma még jókora telefondíjat is kell fizetnie. Ismeretes, hogy a vásárláshoz kapcsolódó bankkártyás fizetés a pénzintézet számára nagy kockázattal jár. A visszaélések és a csalások többsége ilyenkor történik, nem a pénzkiadó automatáknál. Ezenkívül a kereskedelmi ‘visszáruzás’ is többletmunkával jár a kártyás fizetéskor. Feltehetően éppen a nagyobb kockázat és a kisebb nyereség tartja tehát vissza a bankokat attól, hogy határozottabban szorgalmazzák a bankkártyák vásárlásra történő használatátHogyan vélekednek erről a helyzetről a nemzetközi kártyatársaságok? Türelmetlenek a fejlődés (számunkra impozáns, számukra mérsékelt) üteme miatt. Követeléseik mellett ugyanakkor anyagi segítséget nyújtanak a fizetésre történő használat ösztönzésére. Sajnos ezek a befektetések és akciók alig vehetők észre a négymillió kibocsátott kártya használóinak mindennapi életében. A váltakozó sikerrel meghirdetett Visa- és Europay-reklámkampányok a marketingszakemberek szerint is vérszegények. A kampányok céljáról, a kitűzött díjakról és a győztesekről alig hallani. Az országos statisztikák is bizonyítják. hogy ezek az erőfeszítések nem sokat értek. Azaz nem befolyásolták lényegesen a bankkártyák fizetésre történő használatát, és az összes pénzügyi tranzakciókon belüli arányuk is alig nőtt.Mit lehetne tenni?Amíg nem változik a főszereplők érdekeltsége, azaz ameddig nem módosulnak a hazai bankok szempontjai, addig csak spontán és a mai lefedettséghez képest vitathatatlanul lassú növekedésre számíthatunk.Vajon át lehet-e csoportosítani az érdekeltséget az egyik funkcióról a másikra? Szabad- és lehet-e emelni az ATM-ből történő készpénzfelvétel díját abból a megfontolásból, hogy a bankok így kényszerítsék ki a kártyabirtokosok szokásainak változását? A válasz egyértelmű igen. Olyannyira, hogy ez a folyamat már el is indult hazánkban. Az első években minden készpénzfelvétel ingyenes volt, méghozzá azért, hogy az ügyfeleknek ne kelljen sorba állniuk a bankfiókokban a készpénzért. Néhány éve már csak a hónap első vagy néhány készpénzfelvétele ingyenes, és persze kizárólag a bank saját automatájából. Kisebb pénzintézetek úgy versenyeznek a nagyobbakkal ezen a piacon, hol az ő ügyfeleik még ma is ingyen használhatják az ATM-terminálokat.Mi a helyzet a fejlett államokban?Világjáró honfitársaink, akik mellbevágó összegeket és magas százalékot kénytelenek fizetni a külföldi készpénzfelvétel után, ezt is ismerik. Természetesen az ottani bankok saját ügyfeleiknek a saját lakhelyükön adnak kedvezményeket, de a díjak így is sokkal magasabbak, mint hazánkban.Lehet-e alacsonyabb jutalékot kérni a kereskedőktől? A válasz erre is lehetne igen, hiszen ha sűrűbben fizetnek kártyával, akkor a hitelintézetek a nagyobb forgalom után alacsonyabb jutalékokkal is jövedelmezővé tehetik ezt a tevékenységet. Ez a gyakorlat a nyugati országokban.Mikor következhet be a jutalékcsökkentés, és hol lesz az alsó határa? Nyugat-Európában kereskedői csoportonként különböző a jutalék, de általában a kereskedelmi ár 0,5-1,5 százaléka. Ismeretes ugyanakkor, hogy az ottani kereskedők lényegesen magasabb árréssel dolgoznak, amiből a jutalékot is könnyebben fizethetik.Hazánkban a fokozatos változás hozhatna eredményt, azaz évről évre kellene mérsékelni a jutalék mértékét. Magyarországon javarészt két bank szervez kereskedői kártyaelfogadást. Az OTP Bank, valamint a Kereskedelmi és Hitelbank több mint 22 ezer elfogadóhelyet üzemeltet, ami a regisztráltak mintegy 95 százaléka. Ha tehát ez a két pénzintézet változtat a jutalékain, vélhetőleg több kereskedő fogadja el a kártyát. Az elfogadóhelyek 20 ezret meghaladó száma azonban csak mintegy 17 ezer kereskedőt jelent, hiszen a nagyobb áruházakban 8-10 kártyaelfogadó pénztár is üzemel.Lehet-e több kereskedelmi elfogadóhely Magyarországon? A hasonló népességű és nagyjából azonos fejlettségű európai országokban 60-80 ezer ilyen működik. Van-e ennyi kereskedő Magyarországon? Természetesen van, de nem mindenhol – például a falakban, a kisvárosokban alig használják vásárlásra a kártyát. Tehát ezeken a területeken kellene megteremteni a fizetési gyakorlatot a leghatékonyabb módszerekkel és kellő számú kereskedővel.Tehetnének-e többet a nemzetközi kártyatársaságok a bankkártyás fizetés ösztönzésére?Feltétlenül igen, amennyiben reklámakcióik gyakoribbak és hatékonyabbak lennének. Számtalan követendő példa ismert erre a fejlett nyugati országokban. A témában érdekelt két hazai banknak együtt kellene dolgoznia. A piac növelése és szerkezeti módosítása pedig egyértelműen közös érdek.Milyen változást hozhat az intelligens, chipes bankkártya közeli bevezetése hazánkban?Ismeretes, hogy ezek biztonságosabbak lesznek, mint mágneses társaik. A használatukkal járó költségek a kereskedőknél is csökkenhetnek. A nemzetközi társaságok ugyancsak mérsékelni fogják díjaikat a chipkártyás tranzakciókban. Ezek a tények természetesen felgyorsíthatják a spontán folyamatokat. Ugyanakkor az intelligens bankkártyának olyan funkciói is lesznek, amilyenek a mágnescsíkosaknak nincsenek. Például tartalmazhatja a törzsvevők vásárlási adatait, azon gyűlhetnek a jutalompontjaik, amelyek lehetőséget adnak engedményes vásárlásra. A kártya fizetésre történő használatát az ezekhez hasonló apró “ösztökék” is felgyorsíthatják. A hazai bankkártyás fizetések aránya a készpénzfizetéshez viszonyítva három-öt éven belül megközelítheti a nyugati országokét, de ennek érdekében a piac minden szereplőjének sokat kell tennie.Dr. Tímár György

Kategóriák