Egyszer használatos’ bankkártyák

Napjainkra egyre inkább elterjedt a korszerű pénzhelyettesítő eszközök, a bankkártyák használata: a legutolsó, teljes körűen feldolgozott időszak végén Magyarországon 3,8 millió plasztiklap volt forgalomban. Számuk azóta csak tovább növekedett. Kovács Edina, a Szegedi Tudományegyetem közgazdász hallgatója gazdaságpszichológiai esettanulmányából kiderül, a mennyiség nem jelent feltétlenül minőséget is. A bankok erőfeszítései ellenére a plasztiklapok többsége Magyarországon havonta csak egyszer-kétszer kerül elő a tárcákból, amikor a tulajdonosaik* felveszik a fizetésüket a legközelebbi automatából. Az alábbiakban a tanulmány rövidített, szerkesztett változatát közöljük. Miért cserélik fel az emberek a jól bevált bankókat a kis kártyára, amikor ez még többletkiadásokkal és egyéb kellemetlenséggel is jár? Először is, a bankkártya éves tagsági díja típustól függően egy 300-3000 forintig terjedő összeg, de a komolyabb kártyák használata csak fedezet (betét) segítségével lehetséges, ami akár néhány százezer forintos is lehet. A készpénzfelvétel sem olcsó mulatság, még ATM-ből sem, nem beszélve a bankfiókokról, vagy a postahivatalokról. Általában a bankfiókban a legdrágább a készpénzfelvétel, még ugyanezért más pénzintézet automatájánál valamivel kevesebbet kell fizetni.1835 milliárd a forgalom A plasztiklapocska térhódítása töretlen. A hazai kártyaforgalom 1999-ben elérte a 1835 milliárd forintot. A műveletek értéke évről évre, egyre gyorsuló ütemben növekedett. A tranzakciók átlagos értéke csökkent ugyan, de a vásárlások összértéke meredeken emelkedett. Ezt az bizonyítja, hogy a plasztik kártyák használata már nemcsak a nagy értékű vásárlásokra vagy a nyaralásokra korlátozódik, hanem a mindennapokban, így az élelmiszerek, ruhák kifizetésénél is bevett és mindennapos gyakorlat.A kártyán lévő pénz sokkal jobb helyen van, mint az az összeg, amit például a zsebében hord az ember. Ha valakitől ellopják a pénzét, aligha látja viszont, ellenben az ellopott bankkártyát azonnal le lehet tiltatni – a bankok szolgáltatásaihoz hozzátartozik a 24 órás telefonos ügyeletet – és arról kezdve nem használható a kártya. A pénz pedig megmarad a számlán. Sőt a naponta felvehető, vagy vásárolható összeget a számlatulajdonos igényei szerint limitálhatja. A biztonságosságot növeli a PIN kód megléte; így illetéktelenek nem vehetnek le pénzt a számláról, legalábbis ennek esélye a minimálisra csökken.A kártya előnye, hogy mindig kéznél lehet. Vele itthon és külföldön az automatákból készpénzt lehet felvenni, s a bankfiókkal ellentétben az ATM-ek a nap 24 órájában üzemképesek. De nemcsak pénzt tudunk felvenni, hanem az állandó banki összeköttetéssel rendelkező pontokon közvetlenül fizethetünk a boltokban, üzletekben, illetve kiegyenlíthetjük vele szolgáltatása kért ellenértékét is, ha ott kártyánkat elfogadják. Ez persze még nincs mindenütt így, de egyre nő azoknak a pontoknak a száma, ahol bankkártyával fizethetünk. Vásárláskor a tranzakciós költségeket a plasztiklap tulajdonosa* helyett a kereskedő, a szolgáltató állja, így mindenképpen ez a legelőnyösebb megoldás. Bár Magyarországon még ismeretlen, Portugáliában évek óta természetes az is, hogy az autópálya bejáratánál bankkártyával fizetnek. Nem is akárhogyan: a vezetőnek nem kell sorbaállni, az ablak letekerésével bajlódni, pénzt kotorászni, elég a kártyát felmutatni a kapunál, és ha mindezt úgy teszi, hogy nem lépi át az 50 km/órás sebességhatárt, akkor a műszer máris beazonosította a kártyát, és elvégezte a tranzakciót. A cégeknek is megéri, ha bankkártyára utalják a beosztottaik fizetését: főleg a több száz alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalat esetén a fizetések szállítása, kiosztása, őriztetése élőmunkában jelentős ráfordítást jelent. A munkavállalók számára ez eleinte kényszerként hat, de általában hamarosan rájönnek a rendszer előnyeire, és részben meg is szeretik. A boltoknak, szolgáltatóknak is érdekük fűződik a bankkártyakultúra elterjedéséhez – igaz, a vásárlásnál bizonyos jutalék jár a banknak, de összességében jól járnak. A kártya alapvetően ugyanis vásárlásra ösztönöz: ‘a megszületett vásárlási szándék olyan belső feszültséget kelt, amelyet a vásárlás csillapíthat’, és ha az adott összeg helyben rendelkezésre áll – ami a bankkártyánál így is van -, nagyobb eséllyel következik be a vásárlás. Ehhez járul még az a hitelkeret, ami néhány kártyafajtához tartozik, így a vásárló könnyebben költ még többet. A lehúzók és terminálok pedig lényegesen olcsóbbak, mint az ATM-ek, így a kis üzletek is megengedhetnék maguknak.Kényszerítő alkalmazás? A kártyahasználat szélesebb körű elterjedésével egyenletesebbé válna a vásárlásban mutatkozó hónapon belüli ingadozás mértéke is: eddig a fizetésnapokon aránytalanul sok vásárlás történt a hónap végéhez képest, ennek mérséklődése munkaerő és finanszírozás szempontjából is érdeke a cégeknek. A bankok érdekeltsége is jelentős, s nem csak a már említett vásárlások utáni jutalék miatt. A kártyás fizetési móddal ugyanis nem jár együtt készpénzmozgás, széles körű használatával a forgalomban lévő pénzmennyiség körülbelül az egynegyedére lenne csökkenthető. Így a banknak elég lenne kevesebb embert foglalkoztatnia, ami ismét megtakarítást jelent. Ezért is ösztönzik a bankok a vásárlókat erre, hiszen olcsóbb automatából pénzt felvenni, mint fiókból, sőt, kártyával fizetni költségmentes. Az érdek abban is megmutatkozik, hogy az első kártya ingyenes, hiszen használója növeli a forgalmat. Az állam is ‘szereti’ a kártyás kereskedelmet – így sokkal inkább nyomon követhető a pénzáramlás, s ezzel elméletileg a feketegazdaság, az adócsalás visszaszorítható, hiszen az adóköteles jövedelem kimutatható. A bankkártyának van néhány sajátos, magyarországi vonatkozása. Jellemző, hogy míg a hazai kártyákat elsősorban – 85 százalékban – készpénz felvételre használják tulajdonosaik*, addig a külföldiek inkább áru vagy szolgáltatás ellenértékét egyenlítik ki vele (a műveletek számának 70 százalékában). A bankok minden erőfeszítése ellenére a plasztiklapok többsége Magyarországon havonta csak egyszer-kétszer kerül elő a tárcából, akkor, amikor a tulajdonosuk* felveszi a fizetését a legközelebbi bankjegykiadó automatából. A megszokott bankó egyelőre tartja magát, hiszen bár kerülő úton, de az automatákból ismét a tárcánkba vándorol. Bármennyire is visszásnak tűnik mindez, az emberek reakciója érthető, hiszen sokan csak kényszerből használnak bankkártyát, ugyanis munkáltatójuk bejelentette, hogy a jövőben utalni fogja fizetésüket. Az erőszak pedig bizalmatlanságot szül, így a többség egyelőre akkor érzi biztonságban a keresetét, ha már a tárcájában dudorodik.Az idősek bizonytalanok Bár a fiatalság, az értelmiség és a középosztály használja a bankkártyát, vannak olyan rétegek, amelyek erre nehezen vehetők rá. Az idősebbek esetleg nem is látják az automata kijelzőjét, félnek a technikától, nem ismerik, hogyan működik a rendszer, s a bizonytalanság érzése miatt ők bizalmatlanok is. Ez azonban általában csak egy-két hónapig tart. Van azonban egy olyan tényező, ami mégis meggátolja Magyarországon a bankkártyák teljes körű elterjedését, s ez a kereset. Az alacsony életszínvonalon élő embereknek pont az ad biztonságérzetet, hogy a kezükben tudhatják csekély fizetésüket. Így például azt is szemmel tarthatják, mennyi pénzük maradt még a hónap végéig, így könnyebben be tudják osztani. Nekik nem biztos, hogy megéri a bankkártya, hiszen a vele járó előnyeit csak csekély mértékben tudják kihasználni, míg a költségek megmaradnak.Kovács EdinaMegjegyzés:* bankkártya-birtokos

Kategóriák