A kereskedők nem érdekeltek

Gyakran hallani azt a bombasztikus kijelentést, miszerint Magyarország a térség bankkártya-nagyhatalma. Ez azonban nem igazán tükrözi a valóságos helyzetet. A volt szocialista országok közül kétségtelenül nálunk jut a plasztiklapból egy főre a legtöbb, ám sem a felhasználás korszerűségére, sem a kártyák elterjedtségére nem lehetünk igazán büszkék. Összeállításunkban a bankkártya-piacot mutatjuk be a problémákkal, az egyes kártyatípusok előnyeivel, hátrányaival együtt, különös súlyt helyezve az új típusú, közelmúltban megjelent plasztiklapocskákra. A magyarországi bankkártyapiac mérete és a forgalom egyaránt növelhető. Mindenekelőtt nézzük a számokat, bár hozzá kell tenni: ezek nem a legfrissebbek, mivel az amerikai Visa társaságnak Magyarországon még bejegyzett cége sincs, az ugyancsak népszerű – a EuroCard-MasterCard kártyákat kiadó -, belgiumi székhelyű Europay pedig még nem rendezkedett be igazán nálunk. Így mind a két világcég esetében a regionális központokban összesítik az adatokat, és mire hazánkba visszajutnak a számok, addigra hónapok telnek el.*Europay-uralomAz elmúlt esztendő szeptemberének végén a Magyarországon kibocsátott kártyák száma megközelítette az 1,3 milliót**, ami 11 százalékkal volt több, mint egy esztendővel korábban. Nálunk az állomány 64 százalékát az Europay és 33 százalékát Visa-védjeggyel ellátott plasztiklapok tették ki, melyek száma az átlagnál valamivel nagyobb mértékben, 14 százalékkal nőtt. Az American Express (Amex)- és a Diners-kártyák növekedése csak felét tette ki a két piacvezető cégének. Egyre népszerűtlenebbé válnak ugyanakkor a nemzetközi logó nélküli, kizárólag belföldön felhasználható kártyák. Ezt az állítást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utóbbiak száma 2000 harmadik negyedévének végéig 12 százalékkal mérséklődött. Az ügyfelek számára kezdetben kecsegtető volt, hogy kártyáik a bankszámlához kapcsolódnak, ezek az úgynevezett debit kártyák, amelyek az állomány 94 százalékát*** teszik ki. A korszerűbb hitel- (credit) és a terhelési kártyák együttesen azonban még mindig csak 6 százalékos**** részarányt képviselnek, igaz, hogy ez is már 2 százalékos emelkedést mutat az 1999. év azonos időszakához képest. Nagy előnyt jelent a kártyahasználók számára, hogy plasztiklapocskáik 93 százalékát külföldön is fel lehet használni. Az üzleti kártyák pillanatnyilag elenyésző számban vannak jelen a piacon.A korszerűsödés jelei ugyanakkor kétségtelenek, ma a kártyáknak már csak 14 százaléka olyan, amelyet csak kézi lehúzóval (imprinterrel) ellátott kereskedőnél lehet vásárolni.(*5) A bankok és a kereskedők folyamatosan megállapodásokat kötnek úgynevezett co-branded kártyák kibocsátásáról. Ezeknek a száma a 30 ezret meghaladja, ami csekély mennyiség ugyan, de két és félszerese az 1999. évinek. Jelenleg Magyarországon 2440 pénzkiadó automata üzemel, amelyeken kívül 7850 úgynevezett POS-terminál alkalmas a készpénzfelvételre, az utóbbiak a bankfiókokban, a takarékszövetkezeti kirendeltségeken és a postahivatalokban találhatók. Lényegében az elmúlt esztendőben a készpénzfelvevő terminálok száma nem változott. Az üzletek közül 16 ezer (*6) alkalmas arra, hogy az Europay- és a Visa-kártyákat elfogadja, a Diners-t 4500, az Amexet pedig 8 ezer helyen használhatják a vásárlók. Az olyan elfogadóhelyek száma, ahol csak lehúzó (imprinter) van, folyamatosan csökken, már 200 helyen sem találhatók ilyenek.(*7)Havi két használatHazai kibocsátású bankkártyákkal 2000 első kilenc hónapjában 1582 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le, éppen egyharmaddal többet, mint az előző év azonos időszakában. A kártyatulajdonosok(*8) 75 millió alkalommal használták fel kül- és belföldön plasztiklapjaikat. (A külföldi műveletek részaránya mindössze két százalékot ért el.)Érdekes, hogy amíg Magyarországon száz kártyahasználat közül nyolcvankétszer készpénzfelvételre és tizennyolcszor vásárlásra használták a bankkártyákat(*9), addig külföldön mindössze 30 százalékos(*10) volt a készpénzfelvétel részaránya, ami egyértelművé teszi azt, hogy inkább vásároltak az emberek vele. Így megtakaríthatták azt, hogy nagy mennyiségű készpénzzel kelljen külföldre utazniuk. A magyarországi forgalom 7 százalékát(*11) a külföldi kártyabirtokosok vásárlásai és pénzfelvételei képezik. A kül- és belföldiek összesen 77 millió hazai kártyaműveletet hajtottak végre, és ebből csak 200 ezer volt a nem elektronikus. A magyarok bankkártya-használati szokásait jól érzékelteti, hogy 2000-ben egy-egy kártyát havonta mindössze két alkalommal használtak, éspedig úgy, hogy a készpénzfelvétel átlagos összege 24 ezer, a vásárlásoké pedig 9 ezer forint volt.Ösztönzők hiányaAz áruk és szolgáltatások ellenértékének kifizetése változatlanul csupán 9 százalékát teszi ki a belföldi kártyaforgalomnak. Tavaly szeptember végéig összesen 155 millió forintért vásároltak kártyával, ami 15 millió vételt jelentett. A külföldi kártyabirtokosok 2000-ben gyakrabban vettek fel készpénzt kártyájukra, mint egy esztendővel korábban, ami kedvezőtlen jelenség. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a bankok miért nem érdekeltek abban, hogy nagyobb mértékű legyen a kártyákkal történő vásárlások száma. Emögött feltehetően a visszaélésektől és a csalásoktól való félelem húzódhat. (A közvélekedéstől eltérően ugyanis a legtöbb illegális használat nem a készpénzfelvételnél történik, hanem a vásárlásoknál.) A kereskedők számára nehézséget okoz az is, hogy ha a vevő visszaviszi az árut, akkor miképpen számolják el a korábban kártyával történt vásárlást. A két nagy kártyakibocsátó, a Visa és a Europay sem igazán fordít nagy gondot a kártyákkal történő vásárlás reklámozására. Időnként különböző versenyeket kiírnak ugyan, de ezeknek hatása nemigen mérhető. Vannak olyan elképzelések, hogy az automatákból történő készpénzfelvételt háttérbe szorítják azáltal, hogy a díjat növelik. Emlékezetes, hogy kezdetben ingyen lehetett készpénzt felvenni, majd a hónap első vagy az ezt követő néhány tranzakciójára állt ez az ajánlat, illetve csak a bank saját automatájánál. Aki külföldön használja a kártyáját, észreveheti, hogy mivel nem ügyfele annak a banknak, ahol az automatahasználat történik, ezért magas díjra kell felkészülnie, ami esetenként többszöröse is lehet a magyarországiénak. A kibocsátók a kereskedőket külföldön jutalékkal szokták ösztönözni, amelynek mértéke 0,5-l,5 százalék lehet. Nálunk főleg a kisvárosokban és a falvakban idegenkednek a kártyával történő vásárlástól. A jelenlegi helyzet ismeretében a bankszakemberek úgy vélik, hogy három-négy éven belül a magyarországi kártyaelfogadások mértéke megközelíti majd a nálunk fejlettebb országokét.Új típusok a piaconAz elmúlt esztendő utolsó napjaiban kötött megállapodást a 2 millió 800 ezer darab bankkártyája révén 65 százalékos piaci részarányt képviselő OTP Bank és a Metro áruházlánc közös bankkártya-kibocsátásáról. Az áruházláncnak jelenleg másfélmillió azonosító kártyája van. Ezeket kötötték össze a Cirrus/Maestro típusú OTP-kártyával. Ily módon az áruházakat bevásárlás céljából látogató vállalkozók kártyája vagy lakossági folyószámlához, vagy B- és C-hitelszámlához kapcsolódhat, de hozzáköthető a vállalkozói és önkormányzati számlákhoz is. Az új típusú bankkártya alkalmassá vált arra, hogy mind az OTP Bank fiókjaiban, mind a Metro áruházakban használják készpénzfelvételre, illetve vásárlásra. Ez az új azonosító fizetőeszköz azért is előnyös a vállalkozóknak, mert igénybe vehetik a hitelintézet mobiltelefonos szolgáltatásait, és emellett az OTP-Garancia Biztosító szolgáltatásait is. A vállalkozói ügyfélkörnek számlájukhoz kapcsolódóan az utóbbi időben újabb hitelintézeti bankkártyákat is kínálnak. Ilyen a belföldi és a nemzetközi Üzleti Kártya és a Vámkártya. Az OTP Bank emellett a költségvetési intézmények számára kibocsátott egy Kincstári Kártyát is, amelynek révén az átutalásra nem megvalósítható kifizetéseket, mint amilyen a közbeszerzés vagy az utaztatás, le lehet bonyolítani.Ez azért is fontos, mert számos esetben előfordul, hogy egyes cégek és intézmények külföldre utazó munkatársaiknak egy-egy, a cég tulajdonában lévő bankkártyát adnak oda, amelyre éppen akkora összeget tesznek rá, amelyből a szállásköltségek és a napidíj kitelik. A kártya azonban a mai jogszabályok szerint nem lehet a vállalkozás vagy az intézmény tulajdonában, ezért valamelyik magánszemély számáranevesítik.DebitbővülésSzínesedett a betéti (debit-) kártyák palettája 2001. január elsejétől azáltal, hogy az EuroDirekt Takarékszövetkezet és az Axa Colonia, illetve ennek viszontbiztosítója, a londoni Lloyd’s bankári felelősségbiztosítást ad a hazai privát direktbanknak. A felelősségbiztosítás a mindenkori teljes ügyfélbetét-állomány összességére érvényes. Ez azért is fontos, mert az országban egyedülálló megoldásként az Országos Betétbiztosítási Alap által biztosított egymillió forintos értékhatár feletti ügyfélbetéteket is korlátlanul biztosítják. Egyébként az EuroDirektnél a teljes betétállomány 60 százaléka haladja meg az OBA által védett egymilliós limitet. Az EuroDirekt a zsirórendszerhez kapcsolódó saját logós debitkártyát bocsátott ki, az első félévben pedig megjelenik a Visa Electron kártyájával is. A plasztiklapok készpénzfelvételre és vásárlásra egyaránt használhatók lesznek.Megjegyzés:* A jelentést készítő MNB nem a kártyatársaságoktól, hanem a hazaikártyakibocsátó bankoktól kéri be az adatokat.** (?) 4 milliót!*** 95%-át**** 5%-os(*5): azon túl, hogy a mondat értelmetlen, ilyen kártya nem létezik. A cikkíró talán arra a 18%-ra gondolt, melyek nem csak a POS terminálokon, hanem az imprintereken is használhatók.A cikkíró téved: ezen kártyák aránya nem azért csökken, mert korszerűtlenek.(*6): az adat hibás. Magyarországon tavaly félév végén 22 262 helyen lehetett áru vagy szolgáltatás ellenértékét kártyával rendezni.(*7): Nem változott az imprinterek száma, továbbra is tíz és félezer található a pénztárakban (2000. június vége). A cikkíró vélhetően keveri a POS terminálok bővülésével, ez az adat volt 200.(*8): bankkártya-birtokos(*9): Magyarországon az elmúlt év első fél évében a készpénzfelvételtette ki a műveletek számának 80%, értékének 91%-át(*10): 36%(*11): a műveletek darabszámát tekintve 2%, értékét tekintve 3%A megjegyzések a Bankkártya NetInfótól származnak és a rendelkezésünkre álló legutolsó MNB jelentésre támaszkodnak. Bár a cikkíró több helyen III. negyedévi adatot említ, csak azokat az (arány)adatokat láttuk el megjegyzéssel, amely véleményünk szerint 2000. harmadik negyedévének végére sem változhatott jelentősen.

Kategóriák