Alapvetően változtathatja meg jövőbeli életünket a blockchain, az élet számos területén

Egyre többet hallunk a mintegy bő évtizede feltalált technológiáról, a blockchainről, melyet eleinte az anonim pénz, a bitcoin alapjának gondoltak, de aztán kiderült, hogy számos más dologra is alkalmas. De pontosan mire? Juhász Csabával, a RowanHill Digital szakértőjével beszélgettünk.

– A Starbucks épp most tett közzé egy közleményt, amelyben arról szólnak, hogy a kávébab útjának nyomonkövethetőségét blockchain technológiával segítik. De egyáltalán mi az a blockchain technológia?

– Jó apropója a beszélgetésünknek, hogy pont most volt a blockchain technológia konferencia, ahol a résztvevők megállapították, hogy milyen jó, hogy elmúlt a korábbi kriptovaluta-hype, ami ismertté tette a blockchaint. Mert igazából nem ez a legjobb felhasználási területe. Bár ez nem egy ezüstgolyó, amelyik majd mindent megold a világon, de vannak nagyon jó alkalmazási területei. A Starbucks egy nagyon jó példa, a technológia ugyanis tipikusan alkalmas élelmiszer lekövetésére. Van is egy ilyen kifejezés, hogy a farmtól az asztalig, tehát aki megtermeli a kávébabot, aki elszállítja tőle, aki feldolgozza, aki beviszi az élelmiszer kereskedelembe és forgalmazza, vagy elviszi disztribútorként a Starbucksba, az mind-mind szereplője egy olyan eseményláncnak, amelyeknek meghatározott szakaszai vannak. Ha valaki az adott termék életútjára kíváncsi, a blockchainben vissza lehet követni, hogy honnan származott az adott kávézóban felhasznált kávé. Sőt, vissza lehet követni az összes eredeti szereplőt is, akit felsoroltam.

– Nyilvántartó rendszerek eddig is léteztek. Mi ebben az újdonság?

– Amikor felkerül a blockchainre egy információ a kávéról, az megmásíthatatlan információvá válik. Minden változás, ami utána történik vele, az egy új információ lesz, miközben az eredeti információ is megmarad. Így minden teljesen visszakövethetővé válik. Például a Starbucks esetében a blockchain szerepe az, hogy megmondja, honnan származott az adott kávézóban felszolgált kávé, eredetileg melyik farmról jött. Ugyanez kiterjesztő bármely más élelmiszeripari felhasználásra is, például csirkék nyomonkövetésére. Ha bármilyen betegség felüti a fejét, akkor vissza lehet követni, hogy honnan származott az adott csirke. Sőt, azt is el lehet tárolni megmásíthatatlan és hamisíthatatlan információként, hogy milyen gyógyszereket vagy milyen tápot kapott, tehát minden olyan információt, amely szükséges lehet ahhoz, hogy visszakövessük és le tudjuk ellenőrizni, hogy mi történt korábban. Most zajlik a gondolkodás arról, hogy ezt hogy lehet a felhasználók számára is hasznossá tenni.

– A bitcoin bányaszatakor le kell tölteni egy egyre növekvő adatbázist, ami tartalmazza a megmásíthatatlan információkat. Ez attól lesz megmásíthatatlan, hogy másoknál is ott van az a naplófőkönyv, ami nálam, tehát ha meg kéne változtatni valamit, akkor az összes adatbázisban is meg kéne megváltoztatni, ami lehetetlen. Ha egy vásárló végig akarja követni az áru származását a címke alapján, akkor ő is azzal kezdi, hogy az iparágnak letölti valamiféle naplófőkönyvét, vagy hogyan kell ezt elképzelni?

– Kétféle blockchain technológia van, az egyik a publikus, a másik a privát. A privát tipikusan sokszereplős vállalatok közötti blockchain, amit nem kell, hogy mindenki lásson. A bitcoinnál viszont például publikus blockchain van. A felhasználóbarátság érdekében olyan tervek vannak, hogy mielőtt megvennénk a csirkét a bevásárlóközpontban, lefotózzuk a címkéjét egy telefonos alkalmazással és az alkalmazás behívja mindezeket az információkat. Tehát hogy honnan származott, milyen hőmérsékleten szállították, stb. Ugyanehhez a bornál egy címkére fotózása után az alkalmazás kiírja, hogy melyik termelőnél termett, mennyi ideig érlelték, mennyi ideig szállították és milyen hőmérsékleten. A felhasználó felé leginkább a blockchain ilyesmi alkalmazása merülhet fel. Amennyiben ez valóban sikerülne, és a vásárlók az árukról a különféle termékek eredetéről győződhetnének meg, tehát hogy az valóban GMO-mentes vagy tartósítószer-mentes vagy adalékanyag-mentes, mint ahogyan sokan így hirdetik, akkor ezzel nagyot nőhetne a termékek iránti bizalom, és ez nyilván be is fog következni.

– Hogy én hogyan lehetek biztos a termék származásában, azt értem, hiszen a blockchainben nem változtathatom meg az információkat. De a blockchainbe bekerülő információ iránt már kell lennie egy bizalmamnak, hogy a blockchain üzemeltető nem enged be bárkit. Mert ha valamely termelő például azt mondja, hogy az élelmiszer teljesen egészséges, attól még lehet, hogy hazudik. Tehát olyan rendszert kéne kiépíteni hogy azokat a szereplőket, akik bekerülnek a blockchain technológiába, megbízhatóan ellenőrzik, hogy én higgyek benne. Hiszen a blockchain csak azt állítja, hogy a termék a termelő szerint nem kapott adalékanyagot, nem pedig azt, hogy az valóban adalékanyag-mentes. Mi erre az iparág válasza?

– Ezen nem a blockchain technológia fog segíteni. A blockchain csak eggyel több bizalmat ad, azt tehát előbb-utóbb el kell higgyük valakinek, hogy tényleg az a csirke van a kezünkben, amelyikről szó van a blockchainben is. Tehát hogy mondjuk nem lejárt húsról van szó, vagy a hatósági ellenőrzés valóban megtörtént. A blockchain segítségével a visszakövethetőség javul. Ám ha valaki rossz adattal látja el, akkor az nem fog megváltozni, ez nem egy csodafegyver. Sokkal inkább egy másodlagos információbázist vagy bizalmat tud teremteni a termék kapcsán. Ha valaki tudatosan meghamisítja az adatokat, az ellen ez nem véd. Ez ellen inkább az lehet a megoldás, hogy sokszereplős lesz a lánc, így amikor a szállító átveszi a termelőtől az árut, ő meg tudja nézni, hogy valósak-e az adatok. A láncban mindenkinek megvan a maga szerepe, akár automatikus érzékelőknek is. Például betesznek egy hőmérsékletszenzort, hogy kiderüljön, a kamionban valóban megfelelő hőmérsékleten szállították-e az árut. Ezek az adatok automatikusan kerülnek be és utólag nem lehet módosítani azokat.

Kapcsolódó link: a beszélgetés második része

Kategóriák